A papagájfélék (Psittacidae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó egyik család. Papagáj szavunk Közép-Afrikából származik – Sierra Leonéban él egy néptörzs, a timneh, amelyről a jákópapagáj egyik alfaja a Psittacus erythacus timneh nevet kapta. E néptörzs az említett papagájt “pampakaj”-nak nevezte, ami fecsegő-locsogónak felel meg. A szó még sokat változott, a beduin kereskedők, akik a madarakat Észak-Afrikába vitték eladásra, pl. “bábagá”-ra módosították, majd innen jutott a madár jóval később, francia, illetve portugál közvetítéssel Európába, és neve is itt nyerte el a ma elterjedt “papagáj” formát.
Később már a jákópapagáj törzsalakja, a Psittacus erythacus erythacus is kedvelt importáru lett. Amikor a kedves, szelíd, tanulékony madarat kézre hívták, német nyelvterületen ez így hangzott: “ja, komm!”, vagyis “na, gyere!”. Ezt a madár úgy adta vissza, hogy “jákó”, és ez – név gyanánt – rajta is maradt.
A papagájok tudományos neve – Psittacus – pedig görög eredetű. Kutatva az ógörög szótárban, megtaláljuk a pszitta szót, amelynek jelentése: hí, hajj, huss – az ókor baromhajcsárok ily módon biztatták állataikat.
Feltalálási helyükről, vagy az ott élő néptörzsről nevezték el a dél-amerikai aymara-, gvajakil-, pávuapapagájokat. A vörösessárga hasú Aratinga Solstitialis neve a napra utal. A lóri maláj szó, a “nüri”-ből származik, amit bizonyos területeken “lüri”-nek ejtenek – jelentése: fénylő. Szintén maláj szó a “kaka”, amely idősebb testvért jelent, és azt a “tua” szóval – öreg érett – erősítik meg. Ily módon a “kakadu” név a madár hosszú élettartalmára utal. A maoriknál a “kaka” szó papagájt jelent, ebből ered az egyik Nestor-papagáj és a bagolypapagály neve.
Az arák rikácsolásából Burmeisternek az “ara-ra” hangsor csendült ki, ez a név tehát hangutánzó.
