Tíz nap múlva itt a Karácsony! Díszítjük a karácsonyfát, mindenki a maga ízlése szerint. És Szenteste alá helyezzük az ajándékokat. Sok esetben ez az ajándék egy élő ajándék, valamilyen állat.
Megmondom őszintén, nem vagyok híve az ilyen karácsonyi állatajándékozásnak. Nem is szívesen teszem. Nálunk is sokan keresnek kiscicát, olyat, amelyik pont karácsonykor lesz a legédesebb korában. Van, hogy mégis eleget teszünk a kívánságnak, de bizony van, amikor nem. Hogy miért utasítunk el bizonyos gazdijelölteket? Mert nem vagyunk biztosak abban, hogy tényleg biztos helyre kerül az a bizonyos állatkölyök. Hírtelen, meggondolatlanul választjuk ezt az ajándékozási módot, és még abban sem lehetünk biztosak, várják-e ezt az állatot vagy az ajándékozó spontán ötlete volt, minden alap nélkül.
Soha nem felejtem el, tavaly, közvetlenül karácsony után az állatos hírekben olvastam az alábbit:
Máris az Illatos úton van az a gyönyörű, fajtatiszta kiskutya, ki vélhetően karácsonyi ajándék szerepét töltötte be, de nem nyerte el az ajándékozott tetszését. Mása, a 3 hónapos kaukázusi kutyus. Még a masnit sem vették le a nyakáról, úgy dobták ki szegényt!
Arra sem méltatták a szerencsétlent, hogy elajándékozzák. Nagyon sokan kapva-kaptak volna utána.
Nos, ezért és még sok hasonló esetért nem szeretjük mi a karácsonyi állatajándékozást.
Viszont egy jól megfontolt döntés után szívesen odaadjuk őket, tudván, hogy boldog élet várományosa patronáltunk.
