2009 májusában - mikor az a rengeteg eső leesett - hívtak telefonon, egy árva, picurka, magányosan sírdogáló, fekete macskakölyök érdekében. Miután átvettem a bejelentőtől a cicát (akkor még a Tappancs önkénteseként dolgoztam) magam is megdöbbentem, milyen picuri. Hát ez a macs még önállóan enni sem tud - sóhajtottam egy nagyot! Hirtelen felindulásból Klárikához, minden cicabölcsis megmentőjéhez próbálkoztam be, sikerrel.

Igen, az a picuri fekete, kukucskáló kicsike Örci, aki későbbi rosszaságáról kapta a nevét! De addig még sok víznek kellett lefolynia a Tiszán! Klárika rögtön elhelyezte méltán híressé vált zuhanyfülkéjében - mely még sok kiscica bölcsijévé lépett elő. Megpróbáltuk, de bizonyosságot nyertünk arról, hogy ez a macskakezdemény tényleg nem képes az önálló életre. Sem enni, sem inni nem tudott!

Így elővettük a cumisüveget, macskatápszert és Örci cica legnagyobb felháborodása ellenére cumiztatni kezdtük. Ezt is megszokta, sőt sokáig követelte is.

Ahogy teltek a napok, Örci is nyugodtabb lett, szépen beállt a cumizásra és fejlődésnek indult. Megtanult idejében enni, inni és nevéhez híven felborította az egész lakást. De Főmamin nem lehetett kifogni!

Végül helyes kamasszá serdült. A barnás bundás, nem világszépe cicából gyönyörű kandúrrá nőtte ki magát.

Ma pedig egy csodálatos exkandúr, kit Klárika véglegesen befogadott otthonába.