Tartsunk-e otthon háziállatot, ha igen, milyet, és a csemete hány éves korától? A szülők  többsége előbb-utóbb felteszi magának a kérdést. És vajon fogja-e gondozni, nem a szülőre
marad-e a feladat? Vagy inkább járjunk házon kívülre „állatozni”, például lovagolni? A pszichológus helyzete bizonyos értelemben egyszerű, ha ezek a kérdések felmerülnek.
Legrövidebben úgy lehetne elintézni a választ: igen, legyen háziállat, és igen, járjunk  lovagolni! Ha megtehetjük.
Olyan személyiségtípust nehéz lenne említeni, akinek kifejezetten ártana az állat társasága. Persze nem mindegy, mikor, milyen állatot tartunk. Az egészen kicsi babák mellé csak gyermekkedvelő, nagyon megbízható kutya való, nehogy baleset legyen az együttélésből. Egy terráriumban tartott hörcsög társaságát még kevéssé élvezi a kisbaba, a macska pedig kifejezetten veszélyes lehet, ha a csemete óvatlan mozdulatára megijed, és „visszatámad”. A két-három évesnek már meg tudjuk mutatni, hogyan szabad hozzányúlni, még ha egy darabig felügyeletet is igényel a találkozás.
Rendrakás, felelősségtudat – Sok szülő azért gondolkodik el háziállat beszerzésén, hogy felelősségre tanítsa csemetéjét.  Nos, ebben van ésszerűség, azonban a gyermekek érdeklődése bizonyos életkorig könnyen  változik, ne csodálkozzunk, ha nyolcévesünk égre-földre megígéri, hogy tisztítani fogja  a macskaalmot, cseréli a vizet és ételt ad a cicának, ám a lelkesedés néhány napnál nem tart tovább. Egyéni érettségtől is függ, de inkább kamaszkorban várható, hogy a gyermek  következetesen ellássa háziállatát, ez sem mindenkitől. Mielőtt vállaljuk a kisállat  befogadását, mérlegeljük, úgy is elfogadható-e számunkra az új helyzet, ha végül ránk marad  a gondozás feladata. Attól még, hogy így alakul, a kicsi sokat fog tanulni abból, hogy néha  közösen etetjük, tisztítjuk a jószágot.
Testileg-lelkileg – Sok egyéb kedvező hatással jár a háziállattal való együttélés. Ha olyan állatot választunk, aki  kommunikatív, visszajelzéseket ad, az komoly érzelmi töltetet jelent a gyermek számára. Egy  nehezebb pillanatban, mikor otthon túl nagy a feszültség, esetleg vitatkozott valami miatt a  család, jól esik a csemetének, ha fordulhat valakihez, aki nem részese ennek a dinamikának,  és szeretet megnyilvánulással jutalmazza a gyermek közeledését – addig is, míg csitulnak a  viharok, és helyreáll a harmónia a családtagok között. Talán részben ez a feszültségoldó hatás  magyarázza azt a kutatási eredményt, hogy a „jól simogatható” állattal együtt élő embereknél  alacsonyabb a szív-érrendszeri megbetegedések kockázata. Nem kisebbek a kedvező lélektani
hatások sem: különösen a legkisebb gyermek számára jelent sokat, hogy van valaki a  családban, akit pátyolgathat, szeretgethet, akihez képest erősnek érzi magát. Ritkán, de sajnos  előfordul, hogy az állatnak ez a kiszolgáltatottsága gondoskodás helyett éppen ellenkezőleg,  agressziót vált ki a gyermekből. Az állatkínzás az antiszociális személyiségzavar egyik  legpontosabb bejósló jele, komoly aggodalomra ad okot, ha gyermekünk így reagál. Ha  úgy látjuk, a csemete kifejezetten élvezi, hogy fájdalmat okoz a kisállatnak, azzal érdemes  szakemberhez fordulni.
A házon kívül is jó, ha találkozik állatokkal. Lélektani szempontból persze az a találkozás  jelentős, ami közvetlen kontaktust jelent gyermek és állat között. Gazdagabbá teszi a  csemete gondolkodását, érzelmi intelligenciáját, ha alkalma nyílik a haszonállatokkal való  megismerkedésre is. Szomorú, mikor egy fiatal számára az asztalra kerülő hús pusztán  egy termék, aminek számára semmi köze az élővilághoz. Ám ha találkozik élőben azokkal  az állatfajokkal, amelyek tejét, húsát fogyasztjuk, az segít, hogy elhelyezze magát, mint a  természet részét, egyik elemét egy nagyobb rendszernek.
Lovaglás és terápia – Az állattal való házon kívüli találkozásnak szintén áldásos területe a lovaglás. Ma már egyre több testi és lelki kórkép gyógyításában fedezik fel a terápiás lovaglás nyújtotta lehetőségeket. Legyen szó testképzavarról, mozgásszervi problémáról, depresszióról vagy szenvedélybetegségről (és még folytathatnánk a sort), mindegyik lényege a lóval való kapcsolat, kommunikációs és mozgásos összehangolódás élménye.
Összességében, legyen szó háziállatról vagy találkozzon vele a gyermek a természetben,  az állattal való kapcsolat gyógyít, erősíti az érzelmi intelligenciát, és segít megőrizni az egészséget. Bujdosó Karolina, Dívány.hu

AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJÁt október 4-én ünnepeljük. 
Ez a nap Assisi Szent  Ferencnek,az állatok védőszentjének
halála napja.
 

Tótfalusy István:

A gubbiói farkas éneke

Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt.
Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez.
Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát.
Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe.
Milyen jó hallgatni szíve dobogását –
meleg, mély, nyugodt szíve-dobogását.

Eddig nem értettem magamat.
Nem értettem, mi az az erő,
az a kéjekre szomjas vad erő,
ami űz, hajt az emberek ellen.

Most már tudom.

Azért harcoltam eddig mindenki ellen,
mert azt akartam, hogy legyőzzenek.
Azért szaggattam ízekre annyi embert,
mert azt vártam, hogy megszelídítsenek.

De a testük nem volt elég meleg ahhoz,
hogy odabújjak mellé,
és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz,
hogy megnyalogassam,
és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz,
hogy megbabonázzon,
És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású,
hogy lecsendesítsen és álomba andalítson.

Megöltem őket,
mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember.

Megöltem őket,
mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük.

És én úgy szeretek megalázkodni.

Fel a kezekkel!

Keleti kényelem

Lehetne puhább!

Én csináltam!!!

A Nagy-Britannián végigsöprő Katia hurrikán sodort ki a fészkéből négy kismókust, amelyeket az utolsó pillanatban mentettek meg a macskák elől. A kicsiket egyelőre egy gondozó nevelgeti.

Egy fa alatt bukkant rá egy nő négy apró kis szőrcsomóra múlt héten, Alnwick közelében. Kiderült róluk: néhány hetes mókusok. Az apróságokat a Nagy-Britannián végigsöprő Katia hurrikán sodorta ki a fészkükből, s édesanyjukat már nem találták. Az kölykök körül már egy macska is ólálkodott, mikor az asszony rájuk talált.

A négy mókuska egy önkéntesénél próbál erőre kapni

– Amennyiben nem hozzák be az állatokat hozzánk, rövid időn belül elpusztultak volna, – mondta KimOlson állatorvos.

A mókusok mindössze hetven grammosak voltak, amikor kezelni kezdték őket. Most egy önkéntesnél, Eileen Welshnél vendégeskednek addig, amíg elég erősek lesznek ahhoz, hogy visszaengedjék őket a természetbe.

– Egyelőre nagyon sokat alszanak, s olyan cseppek, hogy szinte egy tenyeremben elférnek mind a négyen. Háromóránként kapnak enni egy apró cumisüvegből. Kecsketejet adok nekik, amit imádnak, és egyre jobban vannak – mondta Eileen, aki tavaszig viseli a kicsik gondját.
gyga

Szeretem az állatokat. Mindet. Ahogyan a levegő, úgy az állatok is természetes lételemét képzik életemnek. Talán ezért is lettem biológus. Már kisgyermek koromban ők voltak életem közepében. Fácántojásokat keltettem, ugyan kevés sikerrel, pókot fogtam szurokkal és tavasszal kedvenc programunk a cserebogár fogása volt. A töltésen hasrafeküdtunk, és lestük, hol bukkan fel egy, és az egész gyermekcsapat utána. A megtöltött dunsztosüveget hazavittük anyukánknak. Had örúljön Ő is. Ő nem lett olyan boldog ettől, mint reméltük. Odadta a tyúkoknak. Voltak csibéim, nyulaim, kutyáim, macskáim, és még lóbogaram is, ha éppen horgászni indult a család. Horgászni is szerettem.Gilisztát professzionálisan tudtam gyűjteni.

Van azér néhány állat, kiket elméletben szeretek csak. Ilyenek a hüllők és a kétéltűek. Tőlük távol tartom magam. De ha kell, kiállok fajaik megóvása érdekében. Akár a Greenpace, akár szerény egyesületünk nevében. De mondhatnám az Országos Állatvédőrséget is, hiszen annak is tagja vagyok. Most, így idősödö fejjel saját állományom lecsökkent 3 macskára és egy kutyára. A cicusok velünk élnek, a kutya kint a kertben.Ő igazából a Párom kutyája, egygazdás kutya, de én is teljesen odavagyok érte. Egy majdnemkuvasz. Mind a négy állatunkat találtuk. Be is mutatom őket.

Ő Georgi, a 11 hónaposan kidobott majdnemkuvasz, imádott kutyusunk. Kedvenc játéka: hogyan lehet minél könnyebben felborítani észrevétlenül gazdiékat. Mókás gyermek a maga 35 kg-jával!

Tücsi, a szintén talált cicalány. Különleges egyéniség. Ő egy cicaHÖLGY!

Gonzó, a svéd rokon, lányom gyönyörű Maine Coon cicája.

A fiatal Bingó, akit 4 hetes kora óta nevelek. Még mindig neveletlen.

Pici, a színtén csavargóból lett házikedvenc, Bingó örök ellensége.

Hát Ők következnek gyermekeink után a sorban, remélem sokáig velünk maradnak!

Nem csak szeretem, de védem is az állatvilágot. Mindent megteszek, hogy Földünk minden  faja, akár növényi, akár állati megmaradjon az utánunk következő korosztálynak, gyermekeinknek. Egyetlen faj, amit kifejezetten nehezen viselek el, azok az emberek. Volna mit tanulniuk. Az emberiség sorsára hiába is vigyázunk, sokan megnehezítik fennmaradásunkat!!!

Lynea Lattazio, elvált amerikai asszony ezer cicával él együtt kaliforniai birtokán. Hiába kerül havi 8 millióba a macskák eltartása, a nő nem enged túlzott állatszeretetéből.
Lynea gyerekkora imádja a háziállatokat, főleg a macskákat. Először 20 évvel ezelőtt fogadott be beteg cicát otthonába, akkor még csak 15-öt. Utána viszont szenvedélyévé vált az elesett állatok utáni törődés, és egyre több macskát engedett be hajlékába.

Mára rekordot állított fel azzal, hogy több mint ezer cicussal osztja meg házát, akik közül legalább 100-at név szerint is ismer. S, bár lelkileg egyelőre bírja az állatok állandó ellátását, de anyagilag már kevésbé. Házán évek óta jelzálog van, többmilliós egyéb tartozásai vannak, és nem egyszer kényszerült arra, hogy valamelyik drága ékszerét – például a korábbi jegygyűrűjét – zálogházba adja, hogy macskáival meg tudjon élni. Sőt, Lyneának Mercedesétől is meg kellett válnia, hogy tudja etetni kedvenceit.
A rengeteg cica miatt korábban egy nagyobb ház után kellett néznie, amelyhez elengedhetetlen volt egy hatalmas kert is. Jelenleg egy 5 hálószobából álló egyszintes lakásban lakik kedvenceivel, amelyet egy alacsony kerítés övez, hogy a macskák könnyedén kijussanak az utcára, ha éppen kóborolni támad kedvük.

- Jelenleg több mint ezer cicám van. Körülbelül 800 felnőtt, 100 kölyök, valamint mintegy 100, akiket az utcáról fogadtam be, mert gondozásra szorultak, illetve 23 ajándékozott macskám van. Valószínűleg azért lettem ilyen nagy állatbarát, mert gyerekkoromban megtiltották, hogy cicám legyen. A macskák nagyon okosak és nem igénylik, hogy annyit foglalkozzanak velük, mint a kutyákkal. Persze elég nehéz eltartani őket, mert iszonyatos költségekkel jár, de úgy érzem, mégis ezt kell tennem, hogy valami jót cselekedjek a világban. Nem én vagyok őrült, hanem az, amit csinálok – mesélte egy amerikai lapnak Lynea.

Amerikai kutatók szerint az agy bizonyos régiói evolúciósan úgy vannak kódolva, hogy különösen érzékenyek legyenek a különböző állatok képeire.
Ralph Adolphs szerint ez is megerősíti azt az elképzelést, mely szerint az emberek és az állatok ösztönösen és alapvető szinten kapcsolódnak egymáshoz. “Ennek számtalan oka lehet, a legvalószínűbb az, hogy az evolúció során meg kellett tanulnunk elkerülni a ragadozókat és felismerni a prédákat – nyilatkozta Adolphs, a Kaliforniai Technológiai Intézet pszichológus, idegi tudományok és biológia professzora.
- Ezek a képességek alapvetőek a túlélés szempontjából, ugyanakkor rendkívül összetettek is. A ragadozók és a prédák felismerése is gyors, valósidejű forma-felismerést igényel, amit a rejtő színek és a zavaró környezeti hatások csak tovább nehezítenek.”
Adolphs, Florian Mormann projectvezető és kollegáik 41 önkéntes beteg agyát térképezték fel epilepszia-megfigyelési vizsgálatok segítségével, miközben az önkéntesek emberekről, tájakról, tárgyakról és állatokról készült képeket nézegettek.
A tudósok szerint a jobb amygdalában található neuronok kiemelten reagáltak az állatokról készült képekre, függetlenül attól, hogy a kép egy aranyos kiscicát, vagy egy vérszomjas ragadozót ábrázolt. Az amygdala mandulaalakú neuroncsoport a mélyagyi régióban.
A jobb amygdala, mint korábbi kutatásokból kiderült, az averzív és a pozitív ingerek feldolgozásáért is felelős. “Evolúciós múltunk során az állatok jelenthettek fenyegetést (averzív), de táplálékot is (pozitív). Bármelyik esetről is legyen szó, a túléléshez elengedhetetlenül szükséges volt a felismerésük.” – nyilatkozta Mormann.

Forrás: Egészségkalauz.

Már két hete gyilkolom a HTmL-kódokat, hogy gyakoroljam, tanuljam egyetlen sablon átalakítását saját kedvemre. Belefáradtam. Egyetlen pont kiakasztott, most sem tudom megváltoztatni, sem színnel, sem képpel. Gondoltam egy nagyot, ahhoz a makacs megváltoztatlanhoz alakítom az összes többit. Zseniális gondolat, úgy vélem. Hamarabb is eszembe juthatott volna. Sokkal kevesebbet mérgelődtem volna! De ha elviselhető szintű lesz a blog kinézete, mi legyen a sorsa? Töröljem? Azt már nem! Legyen emlékezteteő számomra, hogy ésszel és ne csak vággyal álljunk a dolgokhoz. És ekkor be is ugrott a nagy ötlet.

Állatvédő vagyok. Ugyan egyesületünk macskákkal foglalkozik, így weboldalaim is döntően macskákkal, általános állatvédelmi törvényekkel foglalkoznak. Én azonban az összes élőlény felé vagyok elkötelezett. Legyen az a blog az állatoké. A természet része állatoké, az ember társai állatoké, a kiszolgáló állatoké, a boldog állatoké, és a megkínzott, meggyötört  állatoké. AZ ÖSSZES ÁLLATÉ!